Önvizsgálat

2009 október 15. | Szerző: p |

 Nagyon köszönöm az “ébredj mááááár feeeel” hozzászólásokat. Sermina írta, hogy magamban kell először lerendezni, megbeszélni a dolgokat. Önvizsgálatot tartottam. Az eredmény? Huhh arról inkább ne beszéljünk. Siralmas. Nagyon sok mindenen kell változtatom. Elöször is el kell, hogy fogadjam önmagam, mivel ez még mindig nem sikerült. Egy szürke kisegér a nagyvilágban. Nagyjából így jellemezhetném magam. Ezen változtatni kell. Nem szürke szeretnék lenni, hanem színes. Nem kisegér és nem nyuszi, hanem egy kutya vagy egy oroszlán, akiről nem a visszahúzodzkodás rí le, hanem igen itt vagyok és élvezem az É L E T-et. Itt vagyok lassan 30 éves és egyszerűen nem érzem, hogy éltem volna valamit is. Keresztül mentem egy s más dolgon, de ennyi. Nem tudok nekik örülni. Mosolyogni meg ugyan már… Állandóan a múlton rágódok, akkor milyen volt, mi az ami tetszett benne, mit csinálnék meg újra és újra. Ezek nagy része persze már nem lehetséges. Nem tudok szabadulni tőlük. Erősen húznak vissza. Nem tudok tenni ellenük semmit sem. Erősnek kell lennem tudom, és nem szabad, hogy elvesszek a mélyben.

Ki miatt is szeretnék lefogyni? Magam miatt, azt hiszem. Szeretnék végre emelt fővel végig menni az utcán és nem úgy, mint egy kisebbségi komplexusban szenvedő 20-as nőszemély. Takargatom magam, pedig azt mondják szép vagyok. Na ja… mi lehet szép egy 20 kiló súlyfelesleggel rendelkező nőn?! Nem tudom. Vannak álmaim, vágyaim, amiket meg szeretnék valósítani, de nem merek belevágni. Félek a csalódásoktól a negatív kritikáktól. Holott tudom, hogy ez az Élet rendje, és ezzel tudunk csak egyről a kettőre lépni. Ha nem merek, nem nyerek. Eddig nem nyertem. De most már szeretnék én is győztesként kikerülni egy csatából. Le kell győznöm önmagam, a félelmeimet, a kétségeimet és a zárkózottságomat.

16 hónaposom mellett nem igazán jut időm semmire sem. Ha szabad időm van, vagy épp úgy döntök, hogy nem akarok semmit sem csinálni, akkor kreatív dolgokkal foglalkozok. Képeslapokat készítek, rajzolgatok, színezek, alkotok. Megnyugtat kikapcsol és végre egy olyan világban érzem magam ahol otthon vagyok. Szívesen járok oda. Nem zavar senki sem, csak én vagyok meg a gondolataim.

Szó mi szó, magam miatt teszem, amit tenni akarok. Szeretnék én is úgy kinézni mint más csinos nő az utcán, szeretnék szoknyát hordani, annélkül, hogy azon izguljak úristen tényleg jól áll ez nekem? Ilyen dagiknak, mint amilyen én vagyok nem kellene szoknyát felvenni, nevetségessé teszem csak magam.

Ilyen és ehhez hasonló fóbiáim vannak. Gondoltam már arra, hogy elmegyek kineziológushoz, vagy pszichológushoz, de nem értem még oda. Úgy gondoltam, ez az én csatám ezt nekem kell megoldanom egyedül. De rá kell jönnöm egyedül nem megy.

A blogot azért hoztam létre, hogy ki tudjam magamból írni félelmeimet, kétségeimet, és talán találok valaki lelkitársat is illetve olyan embereket mint amilyenek Ti is vagytok kedves kommentelők. Akik nem tudnak rólam semmit sem, hanem kívülállóként elmondjátok a véleményeiteket. Segítségemre lesz minden képpen. 2010-et szeretném már egy más felfogású, életerős női egyedként kezdeni, pár kiló mínusszal a hátam mögött. Jajj és egyet megfogadtam, karácsonykor a fa alatt, fekete harisnyában, szoknyában és egy klassz felsővel állok neki az ajándékok kibontásának.