Nem tűntem el :)

2009 október 22. | Szerző: p

 Ré, köszönöm, hogy figyelsz rám:) nem tűntem el. Az elmúlt napokban próbáltam kevesebbet enni. Ami napközben sikerült is. Azonban az esti étkezés mennyiségét nem sikerült olyan mértékben csökkentenem mint ahogy szerettem volna. Ezért most nagyobb fokozatra kell hogy kapcsoljak.Ma például zöldség napot tartok. Csak zöldséges ételek. Aztán lassan meglátjuk mi lesz.

A mérleggel nem állok szóba. Nem tudom mi történt, de szerinte 3 nap alatt 3 kilót híztam. Normális ez? Kissé megijedtem. Mondhatni bepánikoltam mivel újra 3 jegyű a súlyom. Ez katasztrófa!!! Utálom magam úgy ahogy vagyok. Tegnap reggel tortánztam egyet Norbira. Az egyik duci tréninget csináltam meg. Az utolsó 5 perc nem ment már a lábemelgetésben. Azt feladtam, de a maradék 25 percet lelkiismeretesen az Ő tempójában végigvittem.

Nem tudom mit csináljak.Kicsit kiakaszott ez a mérleg. Azt hiszem ideje lenne egy normális digitálisat is beszerezni. 3 kiló 3 nap alatt? Sosem volt még ilyen. Még piroska előtt sem:(( Az mondjuk tény, hogy mostanába az anyagcserém nagyon lelassult. Heti 2 alkalom az már nagy szám….ezen is kellene egy kicsit segíteni. :(( Magam alatt vagyok teljesen.

1. nap

2009 október 17. | Szerző: p

 Tegnap este hosszas merengés után rájöttem, hogy Apával ezt az életmódváltást nem lehet véghez vinni. Így történt meg az is, hogy nagy nagy vívódások közepette a 90 napos mellett döntöttem. Ez év végéig le is megy, így az új évet, már új emberként is kezdhetjük.

Hallottam már nem egy helyről, hogy a hétköznapi diéta előírások mellett, hétvégente rendes étkezést folytattak, és így is 10 kiló mínusszal zárták a 3 hónapot. Kíváncsi vagyok már nagyon.

A mai menüm eddig:

Reggeli: 2 kicsi pár virsli, torma, egy negyed zsemlye + tea

Ebéd: tárkonyos csirke leves ( tudom zöldség leves van előírva, de ennyi talán belefér) + gyros csirke husiból.

Uzsonna: gyümölcs

Vacsora: maradék gyros, Apával megosztva

Méretek:
comb: 71 centi
köldök alatt 2 centivel: 119 centi
köldök felett 2 centivel: 106 centi
mellbőség: 108 centi
testsúly: 98 kiló.

Az utolsó nap

2009 október 16. | Szerző: p

 Apa nem tud tervemről. Nem is baj, mert csak fintorgás lenne belőle. Ma még megesszük Anyósom által készített paradicsom mártást, holnaptól azonban én főzök, a hét minden napján. Be szoktak segíteni, hogy Lánykám mellett könnyebben boldoguljak. Hálás köszönet érte, de most változunk:) és milyen jó is lesz:)) Már látom lelki szemeimmel, amikor Apa a mérlegre áll és meglepetten tapasztalja, hogy visszafelé billent a mérleg nyelve. Jajj tényleg jut eszembe. Be kell szereznünk egy digitális mérleget. A mostani az a régi hagyományos. Szeretném látni a dekákat is hogyan olvadnak le rólunk:) Szuper lesz:) Tele vagyok energiával, meg kell csinálni. Apa is jobban érezné majd magát. Jajj csak tudjam végigcsinálni:)Hétvégente meg Anyóséknál egy két süti belefér Neki talán… hétköznap úgyis egészségesen eszik, a nagyobbat az nyomja a mérlegen. Az az egy nap talán nem tesz be neki… milyen egy nap?! Egy fél délután… Izgulok már nagyon:)) Köszönöm, hogy itt vagytok velem és bíztattok:)

Nem tudok az üzenőfalra írni :(

2009 október 15. | Szerző: p

 Tudna nekem valaki segíteni abban, hogyan tudnék én is az üzenő falra írni? Hiába írom be a számok összegét helyesen, mégsem küldi el a kommentet:(((

Még egy kérdésem lenne… 🙂 kedves kommentelők blogját hogyan tudom megtekinteni? Bocsánat ha butaságot kérdeztem, de még új vagyok:)

Önvizsgálat

2009 október 15. | Szerző: p

 Nagyon köszönöm az “ébredj mááááár feeeel” hozzászólásokat. Sermina írta, hogy magamban kell először lerendezni, megbeszélni a dolgokat. Önvizsgálatot tartottam. Az eredmény? Huhh arról inkább ne beszéljünk. Siralmas. Nagyon sok mindenen kell változtatom. Elöször is el kell, hogy fogadjam önmagam, mivel ez még mindig nem sikerült. Egy szürke kisegér a nagyvilágban. Nagyjából így jellemezhetném magam. Ezen változtatni kell. Nem szürke szeretnék lenni, hanem színes. Nem kisegér és nem nyuszi, hanem egy kutya vagy egy oroszlán, akiről nem a visszahúzodzkodás rí le, hanem igen itt vagyok és élvezem az É L E T-et. Itt vagyok lassan 30 éves és egyszerűen nem érzem, hogy éltem volna valamit is. Keresztül mentem egy s más dolgon, de ennyi. Nem tudok nekik örülni. Mosolyogni meg ugyan már… Állandóan a múlton rágódok, akkor milyen volt, mi az ami tetszett benne, mit csinálnék meg újra és újra. Ezek nagy része persze már nem lehetséges. Nem tudok szabadulni tőlük. Erősen húznak vissza. Nem tudok tenni ellenük semmit sem. Erősnek kell lennem tudom, és nem szabad, hogy elvesszek a mélyben.

Ki miatt is szeretnék lefogyni? Magam miatt, azt hiszem. Szeretnék végre emelt fővel végig menni az utcán és nem úgy, mint egy kisebbségi komplexusban szenvedő 20-as nőszemély. Takargatom magam, pedig azt mondják szép vagyok. Na ja… mi lehet szép egy 20 kiló súlyfelesleggel rendelkező nőn?! Nem tudom. Vannak álmaim, vágyaim, amiket meg szeretnék valósítani, de nem merek belevágni. Félek a csalódásoktól a negatív kritikáktól. Holott tudom, hogy ez az Élet rendje, és ezzel tudunk csak egyről a kettőre lépni. Ha nem merek, nem nyerek. Eddig nem nyertem. De most már szeretnék én is győztesként kikerülni egy csatából. Le kell győznöm önmagam, a félelmeimet, a kétségeimet és a zárkózottságomat.

16 hónaposom mellett nem igazán jut időm semmire sem. Ha szabad időm van, vagy épp úgy döntök, hogy nem akarok semmit sem csinálni, akkor kreatív dolgokkal foglalkozok. Képeslapokat készítek, rajzolgatok, színezek, alkotok. Megnyugtat kikapcsol és végre egy olyan világban érzem magam ahol otthon vagyok. Szívesen járok oda. Nem zavar senki sem, csak én vagyok meg a gondolataim.

Szó mi szó, magam miatt teszem, amit tenni akarok. Szeretnék én is úgy kinézni mint más csinos nő az utcán, szeretnék szoknyát hordani, annélkül, hogy azon izguljak úristen tényleg jól áll ez nekem? Ilyen dagiknak, mint amilyen én vagyok nem kellene szoknyát felvenni, nevetségessé teszem csak magam.

Ilyen és ehhez hasonló fóbiáim vannak. Gondoltam már arra, hogy elmegyek kineziológushoz, vagy pszichológushoz, de nem értem még oda. Úgy gondoltam, ez az én csatám ezt nekem kell megoldanom egyedül. De rá kell jönnöm egyedül nem megy.

A blogot azért hoztam létre, hogy ki tudjam magamból írni félelmeimet, kétségeimet, és talán találok valaki lelkitársat is illetve olyan embereket mint amilyenek Ti is vagytok kedves kommentelők. Akik nem tudnak rólam semmit sem, hanem kívülállóként elmondjátok a véleményeiteket. Segítségemre lesz minden képpen. 2010-et szeretném már egy más felfogású, életerős női egyedként kezdeni, pár kiló mínusszal a hátam mögött. Jajj és egyet megfogadtam, karácsonykor a fa alatt, fekete harisnyában, szoknyában és egy klassz felsővel állok neki az ajándékok kibontásának.

Nincs akaraterőm

2009 október 14. | Szerző: p

 Sosem voltam egy nádszál királylány. Emlékszem mikor mentem le az uszi öltözője felé vezető lépcsőn, amikor is drága tesi tanárom a következő mondattal engedett el átöltözni: ” Nisó, magából egy nádszál királylányt akarok faragni! ” no igen… nem voltam akkor – még – kövér. Telt idomokkal rendelkeztem. Általános iskolában 4 évig kézilabdáztam, amiben sajnos tönkrementek a térdízületeim valamint a csuklóm is. Középiskolába így maradt az úszás, ami kisebb-nagyobb, de inkább kisebb sikerrel valósult meg. Középiskola után indultam meg a lejtőn lefelé. Voltak időszakok – szerelmi csalódások – amikor leadtam pár kilót, de azok aztán újra visszajöttek. A középiskolás évek alatt rendszeresen bicikliztem. Főiskola alatt pedig nagyjából minden sport mellőzve volt. Kivéve azt a 20 alkalmat amit igazolni kellett a félév teljesítéséhez. Ennek ellenére egyszer sikerült szépen lefogynom. Nem tudom hogy csináltam, lehet az aktív dohányzás segített hozzá, vagy hogy csak norbi update-s fagyit ettem egy kevéske sajttal, nem tudom.

Minden esetre most itt állok 27 évesen, 27 kiló felesleggel. Na jó a 27 az már nagyon sok, ha ennyit leadnék anorexiás lennék. Vagy nem?! Majd meglátjuk.

Terveim között szerepel egy étrend átalakítás. Imádok enni. Nem tudom megvonni magamtól a finom falatokat. Első körben több zöldséget iktatok be a mindennapjaimba. A köretek nagy része is ez lesz. Több főzeléket eszek, és nekiállok újra mozogni. Ilyenkor mindenki RR, vagy Norbi esetleg Béres Alexandra DVDket említ. Én hastánccal próbálkozom. 2×30 perc egy nap. Az egyik akkor mikor Manóm délután alvása van, a másikat pedig este.

Reggelire egy zsemlyét eszek felvágottal paprikával vagy müzlit egy kevés tejjel. Ez kell ahhoz, hogy magamnál legyek. Vacsorára pedig a lehető leg lájtosabb ételt igyekszem majd fogyasztani. No és persze víííííz minden mennyiségben.

Méreteim:

magasság: 178 centi

testsúly: 98 kiló

A centiket is lemérem, csak be kell szereznem egy mérőszalagot.

Aki olvassa blogomat, kérem segítsen, bíztasson, hogy  legyen végre kitartásom. Valami hatalmas nagy önbizalom növelő szöveggel, hogy elhiggyem végre én is képes vagyok lefogyni, újra jól érezni magam a bőrőmben. Hálásan köszönöm.